Éreztetek már úgy hogy senkit sem érdekeltek? Hogy semmi jó nincs már az életedben? Hogy legszívesebben feladnál mindent és megölnéd magad? Vagy éppen csak elmenekülnél egy jó messzi helyre ahol nem zargatnak tovább az élet nagy gondjai? Nekem sajnos a minden napom ezekkel a gondolatokkal telik el.Csak is egy vigaszom van és egy támaszom aki eddig életben tartott és nem engedett el.Conor olyan jó hozzám.Mindig meglep és vicces,és aranyos és..minden megvan benne amit egy lány kívánhat.És még szeret is.Csak kár hogy anyámék a kinézete alapján ítélik meg az embereket így látni sem akarják a közelemben.De hát titokban minden megoldható.Már vagy fél éve minden nap találkozunk nála és senki nem tud semmiről.
Tegnap este küldött egy SMS-t hogy ma ne menjek el hozzá mert dolga van.Teljesen ártalmatlan kis üzenet volt.Nem is törődtem vele különös képen.Gondoltam biztos túlórázik a munkahelyén vagy ilyesmi.Suliból hazafelé beugrottam a filmesboltba és kivettem egy jó horrort.Úgy döntöttem hogy nem hívok át senkit inkább egy kicsit jobb lesz gyedül is lenni.Mikor beléptem a bejárati ajtón csukámat egyből lerántottam lábamról,kabátomat a fogasra majd elslattyogtam a szobámig.Ledobtam a táskámat majd visszamentem a nappaliba.
-Megjöttem! - kiabáltam.
-Szia kicsim! - kiabált vissza egy hang fürdőből. - Milyen napod volt?
-Unalmas. - válaszoltam. - Csak a szokásos.
-Jegyet nem kaptál? - folytatta kifaggatásomat.
-Nem.
-És hogy hogy ilyen hamar hazaértél? Máskor mindig egy órával később érsz. - lépett ki vizes hajjal a fürdőszoba ajtón.
-Elmaradt egy óránk mert a tanár lebetegedett és nem jött suliba. - raktam be a CD-t a lejátszóba.
-Értem.Milyen filmet hoztál?
-A Gyilkos otthonában-t.
-Nem jön át egyik barátnőd sem?
-Nem mert most egyedül akartam lenni egy kicsit.
-Értem,hát akkor nem is zavarlak.Én hamarosan elmegyek egy értekezletre apu pedig majd csak estefele ér haza.Kaja a hűtőben.Megcímkéztem azt amit meg kell hagyni majd estére akkor apádnak.
-Oké. - néztem felé majd egy mosollyal elintéztem válaszomat.
Elkezdődött a film.Hát mit is mondjak.Kb. a negyedénél fogtam magam és kikapcsoltam.Olyan egy pszichopata film ez hogy tuti hogy 3 hétig nem alszom ezek után.Atya úr isten! Hogy lehet ilyeneket kitalálni? Csupa vér és belsőségek meg emberi cafatok és..blöö.Hányingerem van ha rágondolok.Legközelebb meg kéne gondolnom mielőtt egyedül kezdek el horrort nézni.
Gondolat menetembe telefonom rezgése szakította bele.Conor írt ismét.
"-Szia bébi nem talizunk?
-Szia édes,de.Parkba 10 perc múlva?
-Okés."
Kb 5 perc alatt elkészültem majd megindultam anyához a fürdőbe.
-Anya elmegyek a parkba oké?
-Oké.Kivel leszel?
-Ömm...egyik barátnőmmel. - egy állmosollyal arcomon próbáltam mentegetőzni.
-Biztos? - nézett rám sejtető szemekkel.
-Ühümm. - nem tudtam szemébe nézni így inkább megindultam az ajtó felé.Próbáltam azt az ártatlan képet mutatni.
-De aztán nem eszetlenkedni! - szólt utánam.
-Anya nem vagyok már 10 éves!
Megindultam a park felé.Már messziről észrevettem fekete sapkáját és bőr dzsekijét.
-Szia édes. - köszöntem.
-Szia bébi.Hiányoztál! - adott egy nyelves csókot majd ölébe kapott s úgy öltünk le a padra.
-Te is nekem. - mosolyogtam.
-Muterodék nem gyanakodnak?
-Nem.Simán hazudtam neki.
-Ezért vagy te a csajom. - orrát enyémhez érintette majd ismét megcsókolt.
-Hát ti mi a francot csináltok itt? - ordibálva jött oda majd felráncigált.
-Anya te mit keresel itt? - ijedtem meg.
-Már megint te!? Miért nem tudsz már leszállni a kislányomról? - kiabált Conorra.
-Anya hagyd már abba! - szakadt fel belőlem.
-Velem te ne kiabálj! - majd ezzel megéreztem azt az érzés amit soha életemben nem hittem volna hogy érezni fogom.Anya megpofozott.
Nem szóltam csak kezemet arcomra támasztva álltam egy helyben.Szemembe könnyek törtek.Nem hittem el hogy tényleg felpofozott.A saját anyám.
-Úristen..én..é-én sajnálom.Maya,kicsim kérlek.. - nyújtotta felém kezét.
-Hagyjál! Gyűlöllek! - ütöttem el kézfejét majd megragadtam Conor alkarját s elszaladtam vele.
-Nem hiszem el hogy képes volt megütni.Érted? A saját anyám.Hogy tehette ezt velem? - sírtam szerelmem vállának dőlve.
-Nyugi kicsim.Semmi baj! Én itt vagyok veled.Majd megbeszélitek.Csak had nyugodjon le.
-Nem! Nem akarom többé látni!
-Ne mondj ilyet.Most csak az indulat ebszél belőled.
-Akkor sem.Hazamegyek,összepakolom a cuccom és elhúzok otthonról.
-És hol fogsz lakni?
-Nem tudom.Nem is érdekel.Majd kiveszek egy szobát egy motelben.
-És miből akarod majd eltartani magad?
-Majd keresek munkát.
-De még kiskorú vagy.
-Muszáj mindenbe belekötni.
-Én csak az igazat mondom.- tudtam hogy 100%-ban igaza van.És azt is tudtam hogy a válaszok 99%-a ellentéte az igazságnak.
-....tudom. - szakadt fel belőlem a zokogás.
-Figyelj,ha ma itt alszol nálam és holnapra sem változik a véleményed akkor itt maradhatnál.Persze csak ha akarod.
-Ezt most komolyan mondod? - töröltem meg könnyeimet.
-Azt hiszem.
-Szeretlek! - suttogtam majd megcsókoltam.
