-Kicsikém, mikor mehetek haza? - kérdezte, a szeme tele vágyakozással.
-Azt mondta az orvos, hogy 1hét múlva.- mondtam majd megpusziltam homlokát amit ő nagy sohajtással díjazott.
-Ha kiengednek hol fogok lakni? - kérdezte és könnyes lett a szeme.
Letöröltem könnyes arcát majd mondtam neki.
-Ne aggodj kicsim!Ryan hazavitte a cuccaidat.
-Dehát nincs is otthonom, vagyis van de oda nem akkarok menni mert akkor anyától csak azt hallanám hogy ,,Én meg mondtam kislányom, hogy egy szemét Conor!"
-Életem, nem anyádnál vannak a cuccaid hanem nálam!Úgyanis én nem tudok nélküled élni!Úgyhogy odaköltözöl hozzám!! - huncuttul mosolyogtam rá.Tudjátok milyen az!
-Justin, nagyon hálás vagyok de nem szeretnék ott zavarni.Biztos nem örülnének ha én ott lennék.Nézz már rám hogy hogy nézek ki!
-Amy, nem érdekel hogy mások mit gondolnak.Nekem az számít hogy nélkülem ne legyél!Gyönyörűen nézel ki kicsikém!
Majd egyszer csak azt vettem észre hogy arréb megy.
-Kérlek feküdj ide mellém. - majd maga mellé mutatott.
Nekem sem kellett 2x mondani.Mikor odafeküdtem éreztem hogy remeg ezért jó szorosam átkaroltam.
Ameddig bent tartották ott feküdtem mellete.








