7.rész

*5hét múlva*

Nagyon rossz volt.Mármint hogy nem tudok a saját lábamon megállni hanem adományokból élek.

*1hónap múlva*

Egyre többször sétál el itt a kedvenc énekesem Justin Drew Bieber.Annyira imádom őt.Annyira jól esett tőle hogy adott nekem pénz meg meghívott egy ebédre.Sokat beszélgettünk és kezdem azt észrevenni hogy bejövök neki.Már akkor észrevedtem amikor OLLG voltam a koncertjén.

*5 hónap múlva*

Eljött megint egy újabb nap egy újabb megpróbáltatás.Tél volt.Nagyon fáztam.Nem juttot nekem takaró.Ott vagyoskodtam.Szerintem belázasodtam és meg is betegedtem.Egyszer csak kit láttam meg?Hát Justint.Annyira örültem hogy újra  láttom.Amikor viszont ő észrevett amilyen gyorsan csak tudot odaszaladt hozzám.Felkapott az ölébe és odavitt a leopárdmintás kocsijához

Vagy 200zal ment aminek az eredménye az volt hogy gyorsan odaértünk a kórházba.

*Justin szemszöge*

Sziasztok!Végre itt vagyok.Tudom, tudom ne is mondjátok.Már nagyon vártatok.Annyira aggódom Mayáért.Gyorsan felkaptam és bevidtem a kórházba.Mindenki nézett engem hogy mit művelek.''Mit csinál Justin ezzel a csajjal?''-gondolom ez járt a fejükben.De nem érdekelt.Most csak az érdekelt hogy ne legyen semmi baja Mayának.Többet érzek iránta mint barát.Sokal sokal többet.
Végre kijött az orvos.

Mi a baja?-kérdeztem ízgatottam

Elkapott valami ronda virust.De nyugodjon meg,nincs nagyobb baja.-mondta majd a vállamra tette a kezét.

Bemehetek hozzá?-kérdeztem

Persze, de ne maradjon sokáig.Pihennie kell sokat.-mondta majd elviharzott.

Mikor benyitottam olyan gyönyörű lányal találtam szembe magam hogy azt el se tudom mondani.

Szia Maya!Hogy érzed magad?-kérdezte miközben odaléptem hozzá

Szia!Már jobban.Köszönöm hogy behoztál.Nem tudok elég hálás lenni neked.-monda miközben végigsimitotta az arcomat.

Komolyan hideg futott végig a hátamon.Annyira finom érintése van.

Egy próbát azért megér.-mondtam neki huncutul

Bármit megteszek.-mondta majd egy kicsit felült

Feküdj vissza mert pihenned kell.Lesz.....-itt elakadt a szavam de szerintem kitudta venni mit akkarok

Szívesen leszek a barátnőd.Annyira boldog vagyok.-láttam rajta hogy majdnem a nyakamba úgrik ezért közeleb mentem majd magáhozz huzott és megcsókolt

6.rész

Egyedül kóválygok a hideg utcákon.Azt se biztos hogy ki fogom bírni.Most akkor csöves lennék? Életemben nem gondoltam volna hogy idáig jutok.Nemrég még volt egy meleg otthonom,egy édesanyám és egy szerelmem.Erre a "szerelmem" miatt otthagytam a meleg házat és a szerető édesanyámat.Legszívesebben megölném.És képes volt kihasználni..közben meg ott volt neki az a kurva.De mire volt ez neki jó? Most jól érzi ettől magát? Jó neki hogy ha látja hogy az embert kisemmizte és az utcára kényszerült.Az ilyennek a pokolban a helye.
Étel és víz nélkül kóválygok buszmegállóról buszmegállóra.Hamarosan sötétedik és nem tudom hogy hol tölthetném el az éjszakát.Kb 5 perc mászkálás után eszembe pattant hogy a végállomáson a váróban van fűtés is és a hajléktalanok amúgy is ott szoktak lenni.Gondolom azért engem még nem fognak annak nézni..
El slattyogtam a végállomáshoz majd beléptem az ajtón.Televolt.Istenem de jó.Nem baj! Legalább meleg van és estére tuti hogy kiürül legalább egy kicsit.

*2 órával később*

Már jó páran elmentek szóval van hely.Olyan ablakok vannak aminek ilyen nagy a párkánya és pár fiatal is ott ült szóval biztos nem tilos oda felmászni.Gondoltam ott azért még is jobb aludni mint egy széken kuporogni,és a cuccomat is eltudtam helyezni úgy hogy még véletlenül se lopják el.Felmásztam tehát és kényelmesen elhelyezkedtem.Mivel ez egy közhasználatos váró ezért össze-vissza járkáltak az emberek.És mivel mindig nyitogatták az ajtókat ezért a madárkák is be tudtak repülni.Olyan aranyosak voltak.És még csiripeltek is.Gyönyörű éneküket hallgatva aludtam el.

*3 és fél hét múlva*

Még mindig itt portyázom minden éjjel ebben a váróban.A ruhám koszos és büdös.Nem tudom hogy meddig bírom még.Már tényleg kezdek úgy kinézni mint egy hajléktalan.Szerencsére a nénik és bácsik kedvesek velem mert ismerős vagyok számukra és minden nap hoznak nekem ki ételt.Kezdek hozzászokni hogy ez a váró az otthonom.Már megismernek az emberek és mindenféle cuccokat hoznak nekem.Nagyon jól esik viszont iszonyatosan rossz is.Nincs pénzem,nem is tudom mióta nem fürödtem és tulajdonképen az emberek adományaiból élek.