6.rész

Egyedül kóválygok a hideg utcákon.Azt se biztos hogy ki fogom bírni.Most akkor csöves lennék? Életemben nem gondoltam volna hogy idáig jutok.Nemrég még volt egy meleg otthonom,egy édesanyám és egy szerelmem.Erre a "szerelmem" miatt otthagytam a meleg házat és a szerető édesanyámat.Legszívesebben megölném.És képes volt kihasználni..közben meg ott volt neki az a kurva.De mire volt ez neki jó? Most jól érzi ettől magát? Jó neki hogy ha látja hogy az embert kisemmizte és az utcára kényszerült.Az ilyennek a pokolban a helye.
Étel és víz nélkül kóválygok buszmegállóról buszmegállóra.Hamarosan sötétedik és nem tudom hogy hol tölthetném el az éjszakát.Kb 5 perc mászkálás után eszembe pattant hogy a végállomáson a váróban van fűtés is és a hajléktalanok amúgy is ott szoktak lenni.Gondolom azért engem még nem fognak annak nézni..
El slattyogtam a végállomáshoz majd beléptem az ajtón.Televolt.Istenem de jó.Nem baj! Legalább meleg van és estére tuti hogy kiürül legalább egy kicsit.

*2 órával később*

Már jó páran elmentek szóval van hely.Olyan ablakok vannak aminek ilyen nagy a párkánya és pár fiatal is ott ült szóval biztos nem tilos oda felmászni.Gondoltam ott azért még is jobb aludni mint egy széken kuporogni,és a cuccomat is eltudtam helyezni úgy hogy még véletlenül se lopják el.Felmásztam tehát és kényelmesen elhelyezkedtem.Mivel ez egy közhasználatos váró ezért össze-vissza járkáltak az emberek.És mivel mindig nyitogatták az ajtókat ezért a madárkák is be tudtak repülni.Olyan aranyosak voltak.És még csiripeltek is.Gyönyörű éneküket hallgatva aludtam el.

*3 és fél hét múlva*

Még mindig itt portyázom minden éjjel ebben a váróban.A ruhám koszos és büdös.Nem tudom hogy meddig bírom még.Már tényleg kezdek úgy kinézni mint egy hajléktalan.Szerencsére a nénik és bácsik kedvesek velem mert ismerős vagyok számukra és minden nap hoznak nekem ki ételt.Kezdek hozzászokni hogy ez a váró az otthonom.Már megismernek az emberek és mindenféle cuccokat hoznak nekem.Nagyon jól esik viszont iszonyatosan rossz is.Nincs pénzem,nem is tudom mióta nem fürödtem és tulajdonképen az emberek adományaiból élek.